cseppgyerek

A Van Helyed Alapítvány modellprogramjának blogja.

Az alapítvány várja és köszönettel fogadja támogatásukat.

A blogról bővebben itt olvashat.

Ezen az oldalon nem lehet kommentelni. Ha kérdése, véleménye van, kérjük, írjon a vanhelyed@gmail.com címre.

Beszámolók, jelentések

Facebook

Keress minket a Facebookon is!

 

2009.10.14. 19:00 cseppgyerek admin

Bódis Kriszta: Mindenki felelős azért a társadalomért, amelyben él

Címkék: művészet dokumentumfilm hétesi modellprogram

Magam író, dokumentumfilmes, pszichológusként, a teleppel 1998 óta vagyok kapcsolatban. A közösség legtekintélyesebb tagja azóta barátom. Róla készítettem három éven keresztül első, az Isten adóssága című dokumentumfilmet. A gyermekei keresztanyjaként azóta családtagnak számítok.

Mikor először jártam Ózdon, a hétesi roma telepen, azt gondoltam, hogy pusztán a filmjeimmel segíthetek a társadalmi igazságtalanságok, problémák kezelésében. Hogy komolyan hozzájárulok a társadalmi egyensúly visszaállításához. De hamarosan fel kellett hagyjak a hagyományos forgatással. Nem bírtam tovább csupán néma, tehetetlen tanúja lenni a család és egy kirekesztett csoport életének, megpróbáltatásainak.

Cselekvő félként akartam részt venni a telep mindennapjaiban. Erkölcstelennek, embertelennek láttam minden más lehetséges magatartásformát. Nagy ívben tettem az ún. objektivitásra, szakmára, határokra még a saját magánéletemre is. Szerencsére fölborult minden. Nagyjából ez a borulás volt méltó ahhoz a botrányhoz, ami nyilvánvaló lett előttem. Botrány alatt a társadalmunk közönyét, passziv rasszizmusát, problémák elől gyűlöletbe vagy álmegoldásokba való menekülését értem. Ehhez én már - sem, mint alkotó, sem, mint hétköznapi ember - nem akartam asszisztálni tovább.

Ez az első tapasztalat, ez az aktivitás az általam létrehozott dokumentumfilmes nyelv alapja lett. Lényege a közelség és a belülről történő megmutatás. A cselekvés közvetlenségéből születő hitelesség.

Dokumentumfilmesként tehát az első pillanatban szembe kellett néznem azzal, hogy a film, az alkotás, a művészet kevés. Együttérzés és az együttérzésből fakadó aktivitás nélkül a művészet luxus, menekülés, gyengeség, önfelmentő hazugság. Az alkotó emberek, mint ahogy minden ember, felelős azért a társadalomért, amelyben él.

Az emberi közösségért érzett felelősségem felismerése vezetett ahhoz, hogy megértsem: a művészetnek fontos társadalmi szerepe van. Számomra a művészet komplex és integratív tevékenység. Tehát elsősorban cselekvés, demonstráció, szeretet. A hétesi modellprogrammal és azzal párhuzamosan, egész alkotói életművemmel ennek a felelősségvállalásnak a módozatain dolgozom.