cseppgyerek

A Van Helyed Alapítvány modellprogramjának blogja.

Az alapítvány várja és köszönettel fogadja támogatásukat.

A blogról bővebben itt olvashat.

Ezen az oldalon nem lehet kommentelni. Ha kérdése, véleménye van, kérjük, írjon a vanhelyed@gmail.com címre.

Beszámolók, jelentések

Facebook

Keress minket a Facebookon is!

 

2011.06.03. 11:04 itipeti

Talpalatnyi föld Hétesben

Címkék: föld gyász megújulás környezet fák veteményes hétes

Hajdú Gergő írta a hétesiek újabb lépéséről, amely a holdraszálláshoz hasonlóan kis(?) lépés a hétesi családoknak, de nagy lépés a hétesi emberiségnek:

Rend

Megosztom, mert annyira büszke vagyok. Ez pár fotó 10 kis kertről, és van még kétszer ennyi. Mármint kiskert. A semmiből nőttek ki két hónap alatt. Tudjátok sok helyen föld sem volt, sokan úgy hordták oda meg kerítették el.

Összetalálkoztam Szipus Krisztián barátunkkal (már sajnos kicsit beszipózva) Hétesben. Kérdezte mit csinálok, mondom fotózom a kerteket, aztán elküldöm a "mátrai szeretetnek" (sokan így mondják Hétesben). Azt mondta, adjam azt a címet, hogy "talpalatnyi föld hétesben" (szó szerint ezt vágta rá egyből). És tényleg, a legtöbb háznál alig pár négyzetméter hely volt. Mondhat bárki bármit, meg történhet bármi, ilyenkor minden hitem, bizodalmam visszatér. Egyébként az egyik legszebb kiskertet Krisztián csinálta. Úgy néz ki, a gyümölcsfák nagy része is megmarad. Közmunkában körbe is rakták kövekkel, tányérozták meg minden. Rendszeres munka, gondoskodás, szorgalom, odafigyelés.
A hit, hogy van értelme annak, amit csinálsz - ilyesmire mindenképpen szükségük volt azoknak az embereknek, családoknak, akik alig két hónapja elkezdtek kertet építeni, megművelni a földet Hétesben. Sokan csak pár négyzetméteren, épp csak pár levesre való zöldséget tudtak elültetni, egyszerűen nincs több helyük (van, aki alig két négyzetméteren ültetett), és hiba lenne bárkinek is azt gondolni, hogy csak azért, mert ingyen volt a vetőmag, a krumpli.
 
Szerves fejlődés
 
Nekem ez megint (mint már sok esetekben) valahogy a szépre való törekvéssel, hajlammal függ össze. ami tudom, hogy minden ember sajátja, éljen bárhol, bármilyen körülmények között, legyen bárki. Egy kert, az nyugalom a szükséges rohanásban és az emberek büszkén mutatják és csillog a szemük, nekem is. Meglett, idősebb emberek is, akik csináltak már ilyet régebben falun (értenek is hozzá), csak valahogy az élet úgy hozta, hogy távol kerültek ettől az élménytől és most újra rátaláltak. Közös az élmény és közös a siker, nincs irigykedés. Nagy dolog ez, ritka, mint a fehér borsó...
 
Közös
 
Nos meg a közös fák, amiket szintén ápolnak és úgy tűnik gyökeret eresztenek. a fák meg majd gyümölcsöt hoznak, s ami még fontosabb: árnyékot, ami iszonyatosan hiányzik Hétesből, lévén hogy nincs. Az árnyék is közösséget formál szép nyári napokon.
A lényeg tehát egyelőre ott van a kockázatok, a mellékhatások és az emberek tekintetében. Az elmúlt három hónap alatt elment a két legártatlanabb, legkedvesebb, legbékésebb ember Hétesből. a Yoda meg a Ficó. Mindenféle pátosz nélkül, szeretem azt gondolni, hogy az ő energiájuk árad most szét itt köztünk.