cseppgyerek

A Van Helyed Alapítvány modellprogramjának blogja.

Az alapítvány várja és köszönettel fogadja támogatásukat.

A blogról bővebben itt olvashat.

Ezen az oldalon nem lehet kommentelni. Ha kérdése, véleménye van, kérjük, írjon a vanhelyed@gmail.com címre.

Beszámolók, jelentések

Facebook

Keress minket a Facebookon is!

 

2011.11.07. 05:10 itipeti

A Hétesi-tó

Címkék: megújulás hétes fürdőház 2011. angyalprogram

„-Ebből mi lesz? „- vetődött fel bennem a kétségbeesett gondolat, mikor a minap Kerekes Józsi építési vállalkozó kérésére a telepre mentem. Az épülő Fürdőház mellett egy sáros vízzel teli gödör tátongott.


 

„-Mi lenne, hát itt lesz a szennyvízülepítő!” – hangzott a határozott válasz.

Nekem nem sikerült ilyen határozottnak és tárgyilagosnak lennem. Ott helyben átadtam magam a kétségbeesésnek. Feljött a talajvíz, ami már más épületeknél is sok gondot okozott. A telepi gyerekek, fiatalok nem látták ilyen tragikusnak a helyzetet. Vidáman álldogáltak a sáros gödör szélén, dobálták a vizet, vagy javasoltak egymásnak egy alapos iszappakolást.

„-Idejött a Balaton!” kiabálták a kisebbek, a nagyobbak azonban önérzetesen mondták:

„Éva néni, van magánál papír? Irjuk ki, hogy HÉTESI TÓ.”

Lám, még a bajnak is lehet örülni. (Bár Kerekes Józsi a vállalkozó sehogysem akart ebben a nagy örömködésben részt venni, és inkább elment szivattyúért.)

A Hétesi tó igen rövidke életet élt: mindössze fél napot. A vizet kiszivattyúzták, Józsi egy szigorú tekintettel munkát parancsolt és a hatalmas tartályok a helyükre kerültek.

A gyerekek új dolgok felfedezésére indultak a Hétesi tó hűlt helye mellől, az én kétkedő kétségbeesésem pedig tovaszállt.

Egy dologban azonban biztos vagyok: ezután ha a telepre megyek – bármi is épüljön oda – én mindig a vízzel teli gödröt fogom látni és a partján nevetgélő gyerekeket, meg persze a soha meg nem írt tábla feliratát: „HÉTESI TÓ”.

Nem elég ám az, ha az embernek szeme van (…), meg kell tanulnia látni.
(Jean-Paul Sartre)

Mészáros Éva
Ózd, 2011. november 03.