cseppgyerek

A Van Helyed Alapítvány modellprogramjának blogja.

Az alapítvány várja és köszönettel fogadja támogatásukat.

A blogról bővebben itt olvashat.

Ezen az oldalon nem lehet kommentelni. Ha kérdése, véleménye van, kérjük, írjon a vanhelyed@gmail.com címre.

Beszámolók, jelentések

Facebook

Keress minket a Facebookon is!

 

2012.01.03. 23:35 itipeti

Ünnepek utáni számvetés

Címkék: ünnepek karácsony mikulás adomány 2011 színjátszók angyalprogram

Előző blogbejegyzésem azzal fejeztem be, hogy a Hétes telepen élő gyermekek életének akkori legnagyobb kérdését tolmácsoltam: „Na és ki lesz a Mikulás?”

Folytak ám a találgatások: a többség Gergőre (bocsi: Rokkosra) gondolt. Volt aki a telepen élő egyik-másik férfiembert nevezte meg, esetleg egy-egy önkéntest… na de ki gondolta volna, hogy Kriszta lesz a Mikulás?

Minden megvolt benne, ami egy Mikuláshoz szükségeltetik: piros kabát, nagy zsák, benne minden jó, nagy bakancs és bojtos sapka, hosszú, fehér szakáll és… bocsánat, mégiscsak hiányzott valami: nem volt neki nagy hasa, sőt, idézek egy gyerkőctől: „Jó volt ez a Kriszta–mikulás, csak sovány volt és nem volt vele rémszarvas!”

Hát igen, pocak nélkül és „rémszarvasmentesen” de minden gyermekhez eljutott, senki ki nem maradt, mindenkinek jutott csomag, virgácsot viszont nem osztott. Ez a gondolat fel sem merült benne, hisz minden gyerek jó gyerek, csak mi, felnőttek látjuk néha rosszul a dolgokat…

A csomagok szétosztva, a siker osztatlan, a gyermekek véleménye pedig: „Jöjjön el hozzánk a Mikulás jövőre is!”

Meghatározó élménye volt a decembernek az Alkotmány úti oviban rendezett karácsonyi ünnepség, ahová Alapítványunk is meghívást kapott. Az ünnepségen Annamarival képviseltem csapatunkat s egy zsák csokival leptük meg az óvodát, az apróságok nem kis örömére.

A másik – s számomra a legszebb - élménye a hónapnak a Hétes telepi gyerekek karácsonyi műsora volt. Kedves közreműködő Önkéntesek, Szülők, Gyermekek! Láttam én már sok gyönyörűen megépített Betlehemet gyertyafényben úszva templomokban, reflektorokkal színesen megvilágítva városok főterén, de olyan őszintét, olyan kedvesen egyszerűt, mint az Alkotóház termének sarkába felállított- csomagolópapírra grafit ceruzával rajzolt (vagy festett?) jászolt még soha életemben… Szép volt és megható, a gyerekek pedig nevetgélős könnyed előadásukkal csillogóvá tették az ünnepet.

Álltam a terem végében és akkor értettem meg, mit is jelent az, hogy „ a Királyok méltósága, az angyalok tisztasága, a pásztorok egyszerűsége ragyogja be a karácsonyodat és adjon erőt az új esztendőhöz!”

Mészáros Éva
Ózd, 2012. január 02.