A házban nagy társaság fogad. Apuka, anyuka, gyerekek, rokonok. Borral, cigivel, chipsszel, hellyel kínálnak. Beszélgetünk. Politikáról, médiáról, munkáról, családról, bűnözésről, rasszizmusról, méltóságról. Érvelünk, gyakran egymás szavába vágva, egymást túlkiabálva, mégis meghalljuk, amit a másik mond. Mellettem egy ötéves forma kisfiú, Kubunak hívják, mert nagyon szereti a Kubu rostos gyümölcslevet. Végig csöndben van, fogja a kezem, én a fejét simogatom. Már vagy másfél órája ülünk így, nem nagyon figyelek rá oda, a családjával vitatkozom. Három napja vagyunk barátok. Indulni készülök. Mielőtt fölkelnék a kanapéról, Kubu megölel (azt hiszem olyan erősen szorít, amennyire csak bír), és azt kérdezi: „Miért nem vagy te cigány?”. A válaszon azóta is gondolkodom.
Hajdú Gergő, önkéntes
