Yvette-tel meg az Enikővel játszottunk a drámacsoportban. Dobáltunk két labdát, és mondtuk, hogy mi a nevünk. Zenét hallgattunk, amikor megállították, szoborrá kellett változni. Aztán székeken ültünk körbe, és cserélni kellett a helyeket. Meg volt egy toll, és bármivé változtathattuk, lett belőle bajusz, kalap, harisnya, hajcsatt, dobverő, motor és szék is. Majd sziámiikreknek kellett lennünk, és nem választhattuk szét egymást. Utána egymás vállát kellett dörgölni, pacsit adni rá, és kacsintani. Aztán azt kiabáltuk, hogy hip-hip hurrá és úgy búcsúztunk el. Arra való ez a foglalkozás, hogy a gyerekek eszét fejlesszék, és hogy a képzelőerejüket felerősítsék.
Szöveg: Lajos, 11 éves és Ben, 12 éves
Fotó: Királyfi, 11 éves
