Rövid, viszont annál hasznosabb volt a szombati önkéntes turné május 19-én. A gyerekeknek tartott csoportfoglalkozások mellett elsősorban az alkotóház környékén tevékenykedtünk.
Ennek az egyik kézzel fogható és látványos eredménye, hogy sikerült rendet csinálni a földszinti, ruharaktárnak használt szobákban. Kábé ötórás munkával bezsákoltuk és bedobozoltuk az összes felhalmozott ruhát, illetve kiválogattuk a közé keveredett egyéb érdekes tárgyakat, úgymint markolat nélküli kasza, muzeális értékű járom, hiányos abflex a TV-shoptól, valamit a Grossz család XX. századot átölelő fotóalbuma. A két raktárhelyiséget ki is takarítottuk, újra lehet bennük a padlón járni.
Laci eljött és összeszerelte a belső raktárszobába szánt polcokat, de azok még nem kerültek be oda. A ruhákat nem válogattuk szét, csak kisebb része került egyből a kukába (használt franciabugyik és csipkés combfixek). Ez azt is jelenti, hogy egy következő alkalommal kell(ene) alaposan átrostálni a falhalmozott ruhamennyiséget, ami elég sok, viszont egybehangzó vélemények szerint nagyrészt értéktelen, adomány szempontból is, ezért igazából csak a helyet foglalja (női ruhaszettek a nyolcvanas évekből, pink műszőrme nagykabát stb.)
Délután Péterrel ketten nekikezdtünk a hátsó udvar kitakarításának is. Ezt ugyan nem sikerült befejezni, de elég sokat haladtunk, a szemetet, gyomot zsákokba lapátoltuk. A ruharaktár és a hátsó udvar kitakarításának a melléktermékeként viszont nem kevés szemét keletkezett, amik oldalt, a vasútállomás felőli külső kocsibejárónál lettek felhalmozva, bezsákolva. Ha van rá lehetőség, célszerű lenne egy konténert hozatni és egy körben elvitetni az összeset, mert elég sok, és oda fog rohadni. A másik, szintén a backyard-ra vonatkozó fejlesztési javaslat (a medence, a tetőről induló óriáscsúszda és a minigolf-pálya mellett), hogy most, hogy a szennyvíz akna ki lett pucolva, kellene valami acéllap, betontömb, vagy valami, amivel le lehet zárni az akna tetejét, már csak a szagok és a patkányok végett is. Ja és a takkeroláshoz beszereztünk két pár vastag munkavédelmi kesztyűt, szóval ha kell, ilyen is van, Gergő elrakta őket.
A legnagyobb sikert a TKKI-s pénzből vett pingpongasztal felavatása aratta. Délután a kocsibeállóban felállítottuk az egyiket, és mivel a nagyszámú önkéntesen kívül még csomóan voltak ott - Mesiék, "Ózd legveszélyesebb embere vagyok" János a Velencéről, Hétesről több nagyfiú - spontán családi délután szerveződött az asztal köré, és a gyerekek (meg az idősebbek is) nagyon élvezték a játékot.
(Kiss Ádám)
