cseppgyerek

Annyira dolgoztunk, hogy megfeledkeztünk a következetes dokumentálásról. Nem dicsekszem különösebben most ezzel, mint dokumentarista, inkább szimbolikus jelentőségűnek látom ezt a feledékenységet. A hangsúly a tetteken van. Az eredményeket azért majd láthatjátok ezeken a kis költségvetésű mobiltelefonos fotókon, és a későbbiekben egy meghitt hétesi interjút is tervezek, és egy képet is keresek még az eredeti állapotról. Most írói képességeimet vetem tehát latba, és igyekszem elképzelhetővé tenni, hogy volt.

Úgy kezdődött, hogy kivittünk a helyszínre a dzsindzsásba néhány félénk vállalkozót, mondtak mindenfélét, főleg magas árakat, gép típusokat, sorolni sem tudom, vizsgálgatták a terepet, a két méteres gazt, az aljában rejlő esetleges titkokat, például a régi házak betonalapjait, mérlegelték a munka közben várható akadályokat, míg végül egy bátor és szimpatikus, mérsékelt árajánlatot adó ózdi vállalkozóra, Bolyky Miklósra esett a választásunk, és nem is kellett csalódnunk.

A telepen és Budapesten is izgatottan készülünk az augusztusi (már a negyedik) "Cseppben a tenger" hétes telepi alkotótáborra. A munkánk végre kibővülhet, hála a most induló Máltai szeretetszolgálat modellprogramjában való részvételünknek.

A hétesiek munkájával és segítségünkkel készül a focipálya. A tábor helyén már lekszálták a füvet, és az egész telepen nagy rendrakás zajlik. Két szociális munkásunk segíti a programot, egyikük ózdi szakember, másikuk az alkotócsoport régi önkéntese. A hétesi családok kalákában szeretnék rendbe tenni a házakat "hogy, aki ide betéved, ne ezt az elhanyagoltságot lássa" - mondták egy spontán gyűlés alkalmával. A rovarirtás, festés, nyílásszárók javítása, és a télre való felkészülés nagy változást hozna a telep életében. Ehhez a telepi kezdeményezéshez minden támogatást meg akarunk adni.

Számos terv születik még, ha munkánk érdekel, akár önkéntesként, akár adományozóként (CIB 10700440-44513106-52000001), szívesen teremtünk új kapcsolatokat. 

Bódis Kriszta

ui: A tavalyi táborról itt olvashat, az idei táborban is készül blog, tegye a kedvencei közé és kövesse augusztus 20-tól.
 

Augusztus 2-án az Auschwitz-Birkenauban elpusztított romákra, s velük együtt a holokauszt valamennyi cigány áldozatára emlékeztünk a Tűzraktérben.

Rengeteg izgalmas, megható és jó dolog történt május óta a Hétesben, és Ózdon, ami mind arról szól mostanában, hogy kezd egy magára büszke, pozitív hozzáállást mutató közösség kialakulni. A hangulatot a táborra való készülődés is javítja, de az is, hogy a minap például orvos barátom, néhány hasznos tanáccsal és recepttel (ki is váltottuk) látott el néhány rászoruló beteget.

 A Találkozás  napja című rendezvény is napsütéssel indult. Már tavasz óta az ország minden pontjáról mozgósított szabadkeresztény gyülekezetek készültek egy roma, és nem-roma magyar találkozást szervezni Ózdra, ebben segített a mi programunk is. Ózdi szervezőnk Gyuricska István a Siloám roma misszós gyülekezet vezetője volt, ő főleg a helyi nem-roma társadalmat mozgósította, és intézte a rengeteg hivatalos ügyet, míg én a szegregátumokba vittem a hírt az alkalomról.

A képeket készítették és válogatták: Denejra 12 éves, F.Katalin 15 éves, Királyfi 11 éves, Roxi 10 éves, Olivér 9 éves

Szerepeltünk, fotókat néztünk, gyöngyöt fűztünk, beszélgettünk. Labdáztunk, szoborrá váltunk, számítógépeztünk. Táncoltunk, ettünk, ittunk, mulattunk, most meg hazamegyünk. Még sosem voltam Pesten, az az oroszlán tetszett a legjobban, amelyiknek nincsen nyelve.

Szöveg: Olivér, 9 éves

Fotó: Roxi, 10 éves

Ahogy bementem a hátsó terembe, láttam, hogy a többiek táncolnak, és én is beálltam. A Szonjával táncoltunk, tanított minket cigánytáncra. Mindenki beszállhatott, ha akart, de azt mondták a vendégek, hogy ők nem tudnak táncolni. Le kellett utánozni Szonját, ahogy lépked. Körbe-körbe mentünk, befelé és kifelé táncoltunk, egymás kezét fogva. Nem ismertem egyetlen együttest sem, akitől szóltak a számok, de jó zenék voltak. Utána jött a hastánc, arab zenék szóltak. Hullámozni kellett a kezünkkel, aztán a csipőnket ringatni. Erre már beszálltak felnőttek is.

Szöveg: Csipkerózsika, 12 éves

Fotó: Denejra, 12 éves

Éva néni a kézműves foglalkozáson festett a gyermekekkel. Nyári képeket és téli képeket készítettünk, ecsettel, festékkel, ceruzával. Én nyári képet csináltam, volt rajta Nap, domb, virágok, ház és gyerekek, akik játszottak. Ragasztottunk angyalkákat, virágokat, manókat, szaloncukrokat, így csináltunk képeslapokat. A szülők és Sári néni segítettek a gyerekeknek. A szép képeket kirakják majd a Gödörben a falra, az apróbbakat hazavihetjük.

Szöveg: Királylány, 11 éves

Fotó: Királyfi, 12 éves

A kerekasztal beszélgetésen részt vett Seres Géza, az ózdi cigány kisebbségi önkormányzat képviselője, Juhász Péter, a TASZ munkatársa, Vereckei Csaba, BAZ megyei rendőrfőkapitány és Bódis Kriszta, akik a rendőrség és a hétesiek kapcsolatáról beszéltek. Juhász Péter mondta, hogy nincs villany, víz és csatorna sok házban, sokan 28 ezer forintos segélyből élnek, és mégis sokszor megbüntetik őket a rendőrök olyan dolgokért, mert lapos a biciklijük kereke, vagy azért, mert kényszerből fát lopnak. A főkapitány mondta, hogy volt már olyan rendőr, akit kirúgtak amiatt, mert "túlbuzgó" volt. Azt javasolta, hogy legyen több cigány rendőr, és aki a gyerekek közül rendőrnek akar menni, az jelentkezzen, ha elvégezte a 8 osztályt, és akkor segítenek neki.

Szöveg: Királyfi, 11 éves

Fotó: Denejra, 11 éves

Yvette-tel meg az Enikővel játszottunk a drámacsoportban. Dobáltunk két labdát, és mondtuk, hogy mi a nevünk. Zenét hallgattunk, amikor megállították, szoborrá kellett változni. Aztán székeken ültünk körbe, és cserélni kellett a helyeket. Meg volt egy toll, és bármivé változtathattuk, lett belőle bajusz, kalap, harisnya, hajcsatt, dobverő, motor és szék is. Majd sziámiikreknek kellett lennünk, és nem választhattuk szét egymást. Utána egymás vállát kellett dörgölni, pacsit adni rá, és kacsintani.  Aztán azt kiabáltuk, hogy hip-hip hurrá és úgy búcsúztunk el. Arra való ez a foglalkozás, hogy a gyerekek eszét fejlesszék, és hogy a képzelőerejüket felerősítsék.

Szöveg: Lajos, 11 éves és Ben, 12 éves

Fotó: Királyfi, 11 éves

A Boga, Moga és Barátai felléptek a Gödörben. A zenés színdarabban 12-en szerepeltek hétesi gyerekek, 6-14 éves korig. Kata írta a darabot, és vele meg Eszterrel tanultuk be Hétesen a suliban. A Boga és a Moga két lény, akik lejönnek a Földre, Hétesbe, és körülnéznek. Találnak egy boltot és veszekednek, a Boga két zsömlét és egy ásványvizet kér, a Moga meg két chipset és két kólát. Később rátalálnak egy hídra, átmennek rajta és találkoznak a hétesiekkel. Azt mondják nekik, hogy ünnepeljük meg az újévet. Ekkor énekelni kezdtünk több számot is, a Csiribirit, meg a Csillagok, csillagokat, az Aranyesőt, a Ha megfogod az ördög címűt, gitároztunk hozzá és doboltunk is. Boga és Moga beköltöznek aztán Hétesre, így ér véget a darab.

Szöveg: Ben, 12 éves

Fotó: F.Katalin, 15 éves

Bódis Kriszta megnyitotta a rendezvényt és a kiállítást, aminek Hétesi kalendárium a neve. A fotókat a gyerekek készítették a táborokban, de vannak köztük a karácsonyról és a Mikulás ünnepségről is képek. Bódis Kriszta azt mondta, hogy azért dolgoznak Hétesen, hogy a cseppgyerekek élete könnyebb legyen, hogy járjanak iskolába, mert anélkül nehéz lesz nekik. Most azt mutatjuk meg, hogy milyen sokat tanultak a gyerekek a táborokban, milyen ügyesek. A megnyitón beszélt egy ember a Pannontól is, aki elmondta, hogy a társaság segíti ezt a programot. Nagy élmény nekünk, hogy ide eljöhettünk.

Szöveg: Gyula, 22 éves

Fotó: Denejra, 12 éves

Azért jöttünk ma Pestre, mert Bódis Kriszta meg szeretné mutatni, hogy mit szokott csinálni Hétesben a munkatársaival. Lesz egy fellépés a Boga, Moga és Barátaival, én a köszöntőt mondom benne, és az egyik testvérem a mesélő darabban. Utána lesz hastánc és cigánytánc, filmvetítés, kézművesség és kerekasztalos megbeszélés. Én szeretnék cikket írni, fotózni és videózni ma. Sok-sok szeretettel várunk mindenkit!

Szöveg: Királyfi, 11 éves

Fél kilenckor indultunk Hétesből busszal 45-en, ebből 35 gyerek. Énekeltünk és nevetgéltünk, de néhányan rosszul lettek, mert még nem utaztak buszon. Három és fél óra volt az út, Budapesten szobrokat néztünk a Hősök terén, a Lánchidat, az Erzsébet hidat és a Parlamentet. Láttuk a hullámvasutat, a játszóteret, a Cirkuszt és az Állatkertet. A Kata megmutatta a házát, ahol lakik. Aztán megérkeztünk a Gödörbe és elkezdtünk enni, gulyásleves volt, meg tészta hússal és tea. Én már voltam Pesten, de sokan még nem voltak.

Szöveg: Zoli, 12 éves

A házban nagy társaság fogad. Apuka, anyuka, gyerekek, rokonok. Borral, cigivel, chipsszel, hellyel kínálnak. Beszélgetünk. Politikáról, médiáról, munkáról, családról, bűnözésről, rasszizmusról, méltóságról. Érvelünk, gyakran egymás szavába vágva, egymást túlkiabálva, mégis meghalljuk, amit a másik mond. Mellettem egy ötéves forma kisfiú, Kubunak hívják, mert nagyon szereti a Kubu rostos gyümölcslevet. Végig csöndben van, fogja a kezem, én a fejét simogatom. Már vagy másfél órája ülünk így, nem nagyon figyelek rá oda, a családjával vitatkozom. Három napja vagyunk barátok. Indulni készülök. Mielőtt fölkelnék a kanapéról, Kubu megölel (azt hiszem olyan erősen szorít, amennyire csak bír), és azt kérdezi: „Miért nem vagy te cigány?”. A válaszon azóta is gondolkodom.

Hajdú Gergő, önkéntes

Hétfő délre mi is megérkeztünk Ózdra. Két teherautónyi adományt vittünk, és Dávid (Sára barátja) a csapat második felét hozta: Sárát, Évát, E. Krisztát és engem (Bódis Kriszta).

A vismajor miatt (életveszélyes utak) a december 20-ára hirdetett nagy ünnepség december 21-ére halasztott folytatására barb és Mari, Kata, Pali, Virág Eszter, Zsófi, Gergő már nem tudtak hozzánk csatlakozni, de a második felolvonás is nagyon jól sikerült.

Először Gyuricska István imatermébe mentünk, hogy elvigyük a karácsonyfát a Hétesbe, hogy azok is láthassák, akik vasárnap nem, hiszen az ünnepségre a többség nem tudott eljönni.

Már nagyon vártak minket a telepen. A középső közben állítottuk fel a fát újra, gyerekekkel és felnőttekkel, és vidám hangulatban díszítettünk a minusz húsz fok ellenére. A Boga, Moga és Barátaik zenekar tagjai mesélték, milyen jól sikerült az előadás, és hogy sajnálták, hogy nem lehettünk ott a nagy hó miatt. Mi is nagyon sajnáltuk, de öröm volt látni a csillogó szemeket, és az előörs nagyon jól tette, hogy december 20-án megtartotta az ünnepség imatermi részét. Mondtuk a gyerekeknek, hogy lesz még alkalmuk előadni a műsorukat január 24-én Budapesten is, a Gödörben lévő bemutatón, ettől nagyon boldogok lettek.

Miközben díszítettük a fát a hozott alapanyagokból kreáltunk pásztor, angyal és egyéb jelmezeket. A személykocsiból büfét csináltunk, üdítővel (amibe nem kellett jégkocka), édességgel, házi süteménnyel, rágcsálni valókkal. Mindenki meghatóan türelmes volt, semmi tülekedés. Mosolyogva kínálgatták egymást kicsik és nagyok. E. Kriszta a médiacsoport módszeréhez híven biztatta a gyerekeket az események megörökítésére. A hidegben kicsit reszketős képek születtek, de szépek.

A szombati nap izgatott főpróbával és készülődéssel telt Gyuricska István gyülekezeti termében. Kipróbáltuk az immár véglegesített jelmezeket és díszleteket. A jelmezek (különböző fejdíszek) részben a gyerekek korábbi rajzaiból készültek. A szombat esti próba végén a gyerekeknek meghívókat adtuk a másnapi ünnepségre, melyeket szétosztottak a családok között.

Gergő és Zsófi este csatlakozott hozzánk. Az ünnepély időpontját (dec. 20.) több hete tudták a családok, szombaton már mindenki nagyon várta. Így vasárnap reggel, amikor kiderült, hogy a többiek a nagy hó miatt nem tudnak elindulni Budapestről, mind az öten egyetértettünk abban, hogy nem lehet bizonytalan időpontra elhalasztani az ünnepséget.

Reggel megosztottuk a ránk háruló feladatokat. Virág Eszter a díszleteket készítette elő, és fogadta az érkezőket Gyuricska termében. Pali előkészítette a karácsonyfát, és autóval szaladgált a telep és a Tesco között. Zsófi és Gergő közben ropogtatni valót, üdítőt és karácsonyfadíszt vásárolt, majd csatlakozott Katához a telepen, aki a szereplőket és a többi érdeklődőt toborozta.

Vasárnap reggel 10 óra után nagy csapatban átsétáltunk a magas hóban a telepről Gyuricska termébe. Nézőnek főleg gyerekek jöttek, de azért ott volt több szülő is. Így körülbelül 30 nézőnek játszott körülbelül 15 szereplő. A zenés mesejáték Boga és Moga (eredetileg cigánynépmesei alakok) vándorlásáról szól. A két varázslény egy felhők fölötti országból indul földi vándorútra, míg meg nem érkezik a hétesi hídhoz. Ott találkoznak a magukat madárnak, fának, virágnak álcázó hétesi gyerekekkel, akik meghívják őket, hogy együtt töltsék a karácsonyt.

A képeket készítették: Királylány 10 éves, Királyfi 11 éves,Csipkerózsika 10 éves, Kati 10 éves, Junior 14 éves.

A Mikuláscsomagokat az All Nations Budapest Lions Club adományozta a hétesi gyerekeknek.

A képeket készítették: Királylány 10 éves, Királyfi 11 éves, Mary 12 éves, Gróf 15 éves, Roxi 10 éves, Kati 10 éves, Rics 10 éves, Junior 14 éves, Klucsev.

A Mikuláscsomagokat az All Nations Budapest Lions Club adományozta a hétesi gyerekeknek.

Bódis Kriszta és Koltai Kata hétfőn délelőtt az ATV Jam Light című műsorának vendégei voltak. A beszélgetés itt tekinthető meg.

Karácsony előtt szeretnénk levinni egy nagyobb szállítmányt Hétesbe, hogy minden roma család kaphasson ajándékot, ezért gyűjtünk:

- Ruhákat: úgy kérnénk a csomagokat, hogy külön legyenek felcimkézve a gyerekruhák (korosztályok szerint), illetve a felnőtt ruhák és a cipők, valamint külön az ágyneműk, függönyök, abroszok, ilyesmik.

- Műszaki cikkeket: elsősorban tárcsás mosógépet (automaták nem jók, mert nincs vezetékes víz) és centrifugát.

- Higiéniai eszközöket: folyékony szappan, sampon, fogkrém, fogkefe (lehetőleg "utazós", azaz amit tokba lehet tenni), vitaminok, hipo, pelenka és intimbetét.

- Karácsonyi kellékeket: karácsonyfa díszeket, szaloncukrot, édességet.

- Továbbá: babakocsit, kiságyat, használható állapotban levő kerékpárokat, játékokat.

Szállítani sajnos nem tudunk, de iskolák, óvodák esetén elmegyünk az összegyűjtött holmikért legkésőbb december 15-én.

A felajánlásokat a hetes09@gmail.com címre várjuk.

A hétesi modellprogram részét képező, már hagyományos telepi karácsonyi ünnepséghez és a közös főzéshez pénzadományoknak is nagyon örülünk:

Interkulturális és Irodalmi Centrifuga Alapítvány

10700440-44513106-52000001

Segítségüket előre is köszönjük!

Bódis Kriszta és az önkéntesek

Sziasztok!

Varga Pali vagyok, fő foglalkozásom szerint naplopó. Ez azt jelenti, hogy egy olyan cégnél dolgozom, ahol napkollektorokat szerelünk fel a házak tetejére azért, hogy melegvizet csináljunk a napsütésből. Hozzátok, Hétesre is egy napkollektoros rendszert vittünk le a munkatársaimmal. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ennek ti mennyire örültetek, és milyen élvezettel használtátok a melegvizet adó zuhanyt. Azt éreztem, hogy a napkollektorok most igazán jó helyre kerültek.

Bevallom, egy kicsit féltem attól, hogy a drága napkollektoros rendszer Hétesen megrongálódhat. Végül azonban semmilyen sérülés, vagy hiány sem keletkezett. Ezért nagyon köszönöm, hogy vigyáztatok rá, és persze Zolinak és segítőinek is köszönöm, hogy éjszakánként figyeltek rá.

A zuhany kezelése mellett maradt időm részt venni a csoportok foglalkozásaiban is. Sokat játszottunk, rajzoltunk, zenéltünk, bolondoztunk együtt, és azt hiszem sokatokkal lassacskán megismertük és megszerettük egymást.

Jövőre, vagy akár még hamarabb is, azt tervezem, hogy a játékok mellett majd igazi iparos munkát is végzünk együtt, és megpróbálunk közösen hasznos tárgyakat készíteni a telep számára. Addig is ölelek mindenkit.

Varga Pali

Kézbesítve: '09.10.23.

Engem Koltai Katának hívnak. Én vezettem a zenecsoportot a táborban. Zenész vagyok. Leginkább gitározom. Azt reméltem, hogy a Hétesen együtt éljük át a gyerekekkel a zenélés, éneklés, alkotás örömeit. Ez így is történt. Gyönyörűséges volt a közös muzsikálás.

A zenecsoportot Virág Eszterrel ketten csináltuk. Most ő is bemutatkozik: Sziasztok, Virág Eszter vagyok, egyetemista, és romológia-pedagógia szakon tanulok Pécsen. Legfontosabb benyomásom az együttműködéséről, hogy egy szuper csipet-csapat, és még szuperebb csepp-csapat kovácsolódott össze belőlünk a hétesi telepen. Fantasztikus volt felfedezni azt, hogy minden gyerekben, egytől egyig ott szunnyad a tehetség, amiből egy-egy szikrát meg is csillantott a héten. Amennyiben reménységünk beteljesül, egyre több ilyen különleges megnyilvánulásnak, élménynek lehetünk részesei az elkövetkező évben is.

És, hogy mi jót munkálkodtunk egy hét alatt? Ízelítőként mesélünk egy kicsit. Először is tanultunk egy dalcsokrot: Hej tulipán tulipán.., Volt nekem egy kecském..., Csiga-biga gyere ki..., Elvesztettem zsebkendőmet..., Csillagok csillagok..., Aranyeső..., Ha megfogom az ördögöt..., Zöld az erdő..., Erdő szélén sátoroznak..., Umbala-umbala..., A nótáink jó pofák..., Jeruzsálem, ó be szép..., Könnycsepp csurog a pohárba... Ezeknek a daloknak egy részét persze mi nem tudtuk, ilyen mód' a gyerekek "rendelésére" éjszakánként tanultuk meg.