Sziasztok,
Thüringer Barbara vagyok, újságírást tanítottam néhányatoknak a hétesi táborban. Egy hasonló internetes újságnak dolgozom, mint amilyet veletek együtt készítettünk.
Szeptember elejéig 30 ezer ember olvasta el a hetes09.blog.hu-n a cikkeiteket, nézte meg a fotóitokat és a videóitokat, és erre Kriszta, Mari, és én is nagyon büszkék vagyunk. De a legbüszkébbek ti lehettek, mert ez az újság igazán profi lett! Aki csak látta ezt a blogot, el volt ájulva, hogy milyen tehetségesek és ügyesek vagytok.
Emlékszem rá, hogy hogyan születtek ezek az írások, a gondolkodó arcotokra, az erőfeszítésre, hogy a hatalmas zsivaj közepette hogyan próbáltatok meg koncentrálni. És főleg arra, hogy mennyire örültetek a végeredménynek, amikor elkészült egy-egy cikk. Azóta is imádom minden egyes sorát ennek a blognak.
Iván, a te első napi teljesítményed győzött meg arról, hogy tényleg érdemes újságot csinálni veletek. Úgy írtál a napkollektorról tényfeltáró cikket, hogy fejben raktad össze az egész szöveget. Ez hatalmas teljesítmény volt, azóta sem kapok levegőt, ha erre gondolok.
Ádám, te voltál a legsokoldalúbb újságíró az egész csapatban, rengeteg cikket írtál, több száz képet készítettel, és nemcsak forgattál videofilmet, hanem vágtál is. Elképesztően tehetséges vagy, köszönöm, hogy megismerhettelek!
Kristóf, te egy született sportriporter vagy! Ahányszor elolvasom a Gyuricskás tudósításaidat, mindig hallom a lelkes szavaidat, ahogy diktáltál, tisztára mint egy profi. Nem csodálkoznék, ha te lennél a jövő Knézy Jenője.
Dzseni, amellett, hogy nagyon megszerettem a kedves természetedet, a kitartásodat, az örök mosolygós arcodat, veled sikerült az első nagy áttörés is. A gyakran egy-másfél órás munkafolyamat nálad a tábor végére lecsökkent 20 percre - ezt a gyorsaságot bármelyik újságíró megirigyelhetné.
És végül, ám nem utolsó sorban, Roxi, nálad kedvesebb, huncutabb, szeretnivalóbb kis tündért még nem láttam! Az ovis cikked a blog egyik csúcspontja, annyira vidám, élő és színes, hogy aki csak olvassa, azonnal jókedvre derül.
Nagyon, nagyon büszke vagyok rátok és mindenkire, aki részt vett az újság készítésében. És nagyon köszönök minden lelkesedést, kitartást, és tenni akarást, amivel minket elhalmoztatok. El sem tudom mondani, hogy mennyi erőt adtatok nekem, és hogy mennyire hiányzik a kedvességetek, a meleg szívetek, a lelkesedésetek, az őszinteségetek, és minden, amit tőletek kaptam. A szívem egy darabja Hétesben maradt, megyek, amint tudok, hogy megkeressem:).
Pusza mindenkinek:
barb
kézbesítve: '09.10.13.
