Engem Koltai Katának hívnak. Én vezettem a zenecsoportot a táborban. Zenész vagyok. Leginkább gitározom. Azt reméltem, hogy a Hétesen együtt éljük át a gyerekekkel a zenélés, éneklés, alkotás örömeit. Ez így is történt. Gyönyörűséges volt a közös muzsikálás.
A zenecsoportot Virág Eszterrel ketten csináltuk. Most ő is bemutatkozik: Sziasztok, Virág Eszter vagyok, egyetemista, és romológia-pedagógia szakon tanulok Pécsen. Legfontosabb benyomásom az együttműködéséről, hogy egy szuper csipet-csapat, és még szuperebb csepp-csapat kovácsolódott össze belőlünk a hétesi telepen. Fantasztikus volt felfedezni azt, hogy minden gyerekben, egytől egyig ott szunnyad a tehetség, amiből egy-egy szikrát meg is csillantott a héten. Amennyiben reménységünk beteljesül, egyre több ilyen különleges megnyilvánulásnak, élménynek lehetünk részesei az elkövetkező évben is.
És, hogy mi jót munkálkodtunk egy hét alatt? Ízelítőként mesélünk egy kicsit. Először is tanultunk egy dalcsokrot: Hej tulipán tulipán.., Volt nekem egy kecském..., Csiga-biga gyere ki..., Elvesztettem zsebkendőmet..., Csillagok csillagok..., Aranyeső..., Ha megfogom az ördögöt..., Zöld az erdő..., Erdő szélén sátoroznak..., Umbala-umbala..., A nótáink jó pofák..., Jeruzsálem, ó be szép..., Könnycsepp csurog a pohárba... Ezeknek a daloknak egy részét persze mi nem tudtuk, ilyen mód' a gyerekek "rendelésére" éjszakánként tanultuk meg.
Délelőttönként általában a dalcsokrot énekeltük. Ehhez sokan csatlakoztak felnőttek és gyerekek egyaránt. Tanultunk furulyázni, bambuszfuvolázni, doboltunk, tapsoltunk. Utánoztunk madárhangot füttyel, fúvós hangszerekkel, angyalszárny-hangot xilofonnal. (Legelőször porba rajzoltuk dalainkat, és mindjárt egyszerűbb is lett mindenkit éneklésre bírni.) Később pedig dobot is készítettünk, lufit feszítve a tetejére.
Délutánonként kis zenekarunk tagjai próbáltak (ők közvetlenül ezután közreműködtek a filmforgatáson is), emellett pedig folyt a hangszerkészítés, sátordíszítés, vagy az aszfaltra történő kréta-rajzolás a hangszer-témakörben. Többször ért minket olyan megtiszteltetés, hogy nagyon kedves családokhoz látogathattunk, akik nemcsak, hogy vendégül láttak, de szívünkhöz közel álló cigányzenét is tanítottak.
Utolsó napunk szorgalmas próbálással, készüléssel telt el. Délután háromkor találkoztunk újra a zenészekkel, és dalolva elvonultunk a záróünnepségre. Ezen az alkalmon zenekarunk és énekkarunk nagyszerű tagjaival előadtunk egy körülbelül negyedórás dalcsokrot. Nagyon jól sikerült, amit a közönség lelkes tapsa is igazolt.
Kedves Zenecsoport! Kedves Zenekari tagok, Énekeseink! Jó volt veletek "énekelni", dobolni, furulyázni, fuvolázni, körtemuzsikálni. Várjuk a folytatást! "Ez a kicsi mulatság tartana, míg a világ!!
Ölelés:
Kata & Virág Eszter
Kézbesítve: '09.10.23.
