Rengeteg izgalmas, megható és jó dolog történt május óta a Hétesben, és Ózdon, ami mind arról szól mostanában, hogy kezd egy magára büszke, pozitív hozzáállást mutató közösség kialakulni. A hangulatot a táborra való készülődés is javítja, de az is, hogy a minap például orvos barátom, néhány hasznos tanáccsal és recepttel (ki is váltottuk) látott el néhány rászoruló beteget.
A Találkozás napja című rendezvény is napsütéssel indult. Már tavasz óta az ország minden pontjáról mozgósított szabadkeresztény gyülekezetek készültek egy roma, és nem-roma magyar találkozást szervezni Ózdra, ebben segített a mi programunk is. Ózdi szervezőnk Gyuricska István a Siloám roma misszós gyülekezet vezetője volt, ő főleg a helyi nem-roma társadalmat mozgósította, és intézte a rengeteg hivatalos ügyet, míg én a szegregátumokba vittem a hírt az alkalomról.
Izgultunk, hogy a láthatatlan gettófalak megnyílnak-e, elindulnak-e a Hétesből (Kiserdőkaljáról, Új telepről, Velence telepről is) a jó félórás tüzes úton a családok a játszósátrakhoz, a bohócelőadásra, az ugrálóvárba és a koncertekre. Én először lejártam az utat, hogy lássam, mire veszem majd rá az embereket, mire megérkeztünk a Hétesbe, de nem tudtam semmi bíztatóval szolgálni ezzel kapcsolatban. Negyven fok volt. Ehhez képest már az úton szépen felöltözött hétesi családokkal találkoztam, akik mosolyogva tartottak a Találkozás napjára, kérdezték, hogy én meg hova megyek, ha nem oda. Szóval mindenről tudtak, és érdekelte őket, jöttek, jöttek. Két önkéntes tartott velem, így a hétesi szokásos családlátogatások után huszonöt fős csapattal indultunk vissza. Kati, a néggyerekes özvegy hétesi anyuka és a nyolcgyerekes Tímea vezetett minket, egy jóval rövidebb és árnyékos úton. Mehettünk volna busszal is öt megállót, de az olyan volt, mintha repülőről álmodoznánk. Egy szó mint száz, sokan voltunk és pénzünk sem volt annyi. Már majdnem megérkeztünk, amikor a semmiből egy óriási fekete felhő úszott fölénk és hatalmas mennydörgéssel forgószél csapott le ránk. Akkora, hogy Kati (egyébként forgószelet túlkiabáló) vezényletére egymásba kapaszkodva is alig tudtunk a közeli kocsma teraszára beszaladni. Mögöttünk megindultak a szeméttároló konténerek, és mintha minket üldöznének, mázsás súlyukkal a kocsma falának rohantak. Akkor az eső is eleredt, és Hollandia berúgta az első gólt. Sajnos ezt a helyi két vendég éppen nem láthatta, mert az esőverte Kati és én eléjük roskadtunk a padokra, körülöttünk a rengeteg, ázott, didergő gyerekkel. Nem győztünk elnézést kérni, de a pasik megbocsátóan mosolyogtak és belekortyoltak a sörbe. Szerintem is érdekesebbek voltunk a meccsnél. Úgy vettem, hogy elnézésük az integratív fellépésnek (nem-roma önkéntesek egyenrangú kommunikációban roma családokkal) is köszönhető volt, mely hatására leomlottak az előítélet falai egy pillanatra legalábbis.
Megkóláztattuk a gyerekeket, és lestük a vihart, egész a kocsma falához kellett húzódnunk, ágak szakadtak az útra. Nagyon aggódtam, mi lehet a parkban, ahol a rendezvényt szerveztük, de mint kiderült, néhány méterre tőlünk még hét ágra sütött a nap. De nem sokáig.
Mire odaértünk a sátrakat, mint a végítélet, vitte a szél, a fedetlen színpadon egy maroknyi csapat imádkozott a zuhogó esőben, mögöttük egy nyárfát hasított ketté a biblikus erő.
A gyerekek, mint a kis fecskék, sorba az egyik ház eresze alá húzódtak, én pedig elrohantam valami élelmet hozni, mert már nagyon éhesek voltak. A büfé sátorba éppen akkor léptem be, amikor egy viharkabátos ember izgatottan felszólított bennünket, hogy azonnal bontsunk le, mert öt kilométerre tőlünk, Csépányban és Bánrévén tornádó sepert végig, kő kövön nem maradt. A tornádómegfigyelők azt mondják, a forgószél Miskolc felé tart és fél óra múlva visszatér, az előrejelzések szerint éppen ide, a parkba. Rohantam ki a szendvicsekkel Katiékhoz és mindenkit azonnal betereltem a közeli panzió kocsmájába. A hátsó teremben húzódtunk meg, csurom vizesek voltunk. Kiosztottam a szendvicseket, és elmondtam nekik, hogy most nem csak kellemetlen, de veszélyes kint lenni, várjunk egy kicsit. Megpróbáltam pesti barátaimat az internethez szögezni, de az ég világon semmi hír nem volt, csak másnap a híradókban, a letornádózott csépányi háztetőkről.
A felnőtteknek elmondtam, mit hallottam a sátorban, úgy döntöttünk maradunk. A hely kicsi volt, alig levegő benne, a gyerekeket Kati folyton igyekezett rendreutasítani, mert érezte, hogy nem jó szemmel néznek ránk, bár vendég csak két részeg volt.
A gyerekek egész jól nyugton maradtak, aztán valaki a sátraktól átszaladt egy adag játékkal, akkor kis osztás-krízis alakult ki, ezt a kollégáim jól ismerik, lehet kezelni, de akik a játékokat hozták viszonylag tapasztalatlan pestiek voltak. Ekkor rúgtak ki minket a kocsmából, egyébként elég kedvesen, hogy legyünk tekintettel a vendégekre (a vendégek tekintete össze volt akadva) de a pultos néninek tényleg igaza volt, ami a decibeleket illeti.
A parkban közben a "gyülisek" kiimádkozták a Jóistentől, hogy a tornádó mégse jöjjön vissza. Azonnal kisütött a nap. Gyorsan megszáradtunk, de még nem volt vége.
Tudom fokozni és esküszöm, hogy soha, semelyik írásművemben nem alkalmaznám ezt a kommersz, túlzásos megoldást, de hát ez egy hírlevél egyenesen az életből.
Van egy ember a Hétesben (egy ötgyerekes családapa, tizenkét éve ismerem), aki az utóbbi időben nagyon ellenséges volt velem. Kiabált, szidott, és fenyegetőzött, amikor meglátott a telepen. Azért imádkoztam, hogy legyen béke közöttünk. Nem szoktam jeleket kérni az Úrtól, de most azt mondtam: ha ez az ember megölel engem, mint a testvérét, és béke lesz, akkor jó úton járok, járunk a hétesi üggyel.
Másnap álmomban megjelent ez az ember és nézett rám. Békés, tiszta volt a tekintete. Ő is ott volt a parkban, a tornádó után, mint akit a szél pottyantott le, vagy a Jóisten maga. Csillogott a szeme. Elmondta, hogy megtért. Elmeséltem az álmomat neki. Azt mondta, a felesége pedig velem álmodott. Megjelentem az ajtajukban abban az álomban.
Ott a parkban béke költözött mindkettőnkben, belőlem elmúlt a félelem, belőle a támadhatnék és a harag. Megöleltük egymást.
Bódis Kriszta
ózdi program
2010 május-július
