Augusztus 2-án az Auschwitz-Birkenauban elpusztított romákra, s velük együtt a holokauszt valamennyi cigány áldozatára emlékeztünk a Tűzraktérben.
Eker Nóra önkéntes beszámolója:
előtte kávé Lilivel. félünk. nem tudjuk mi lesz. találgatunk. kik lesznek, mit kell vajon csinálni, mi lesz a feladat? félünk: új helyzet, ismeretlen emberekkel. vagy csak magunktól? hogy milyenek leszünk? idő van. menni kell. séta és villamos. tűzraktér, ott a gergő. krisztával beszéltem, félre jönnek. várunk. még semmi nem derült ki. kicsit furi a szitu, ismeretlen arcok, sehol senki, de ez van, csak spontán. ott a kriszta. mögötte sokan. nagyon sokan. pár ismerős arc. félek, még mindig. de már kezdem szokni. Nóri tiéd a Norbi-János csoport. rendben. elkezdődött. jön a gulyás, vagy valami olyasmi. éhesek. hozzuk-visszük a tányérokat. minden pörög. beszélgetünk. figyeljen már, most mi merre megyünk? kivel? miért? mit? és ez micsoda? közben figyelem az embereket. kati kezében kisgyerek, cseppgyerek, ahogy náluk hívják, férje jani, fiúk jancsi, jani lánya liza, norbi és borostyán, berna és 2 fiú. Myke és Kristóf. rosszak, de nem baj. ez áll jó nekik. program kezdődik, megyünk, fűzünk. gyöngyöt. mindenki, szülők is. néni ezt magának csináltam. és a fülembe már ott az ékszer. tényleg szép. ügyesek. nagyon. idő letelt. kár, pedig ez jó volt, mindenki élvezte. csak még ezt hagyd csináljam néni, de menni kell, sajnos. Béla Stúdió vár. irány fel. de előtte még inni kell. limonádé vagy szörp, ki tudja de hozom, mindenki vidám. élvezik. fenn hangszerek. vagy valami olyasmik. bicikli és dobozok, szerszámok, de mind dobok. mindenki csapkod, dobol, zenél, üt, kattog, őrület. én is, én is, most én jövök, Myke az első, utána rögtön Kristóf. hisz ők barátok. legjobb barátok, mint mondják. szülők rendesek. pedig tőlük féltem. tőlük is. de nincs miért: fegyelmeznek, játszanak, gyereket keresnek ha kell, segítenek. kati hív hétesre, kávéra. mondom megyek, persze, de hol a cseppgyerek? megvan, látom, nincs baj, nyugi. minden megy simán. én is élvezem. csapat is. bár kati már pofozna, Myke és Krsitóf már a pulton, adjon nekem még egyet bácsi! csapos ad. de már kezdődik a koncert. jön a romano glaso. mindenki várja. végre egy kis zene. cigány zene. hey! apa gitározik és énekel, lánya szintén, de többen és hátul. megy a zene és a tánc, berna ropja, mindenki dalol. észre se vettük és már újból itt az idő, újból menni kell, de most ők, és haza. mindenki ölel mindenkit, majd a táborban találkozunk, igen már csak 2 hét, várjuk, és talán már nem is félünk… nem, mert jó volt. nagyon.
