A kérdés egyáltalán nem költői, mindössze furcsán hangzik, így kiragadva eredeti szövegkörnyezetéből.
Máshol ugyanis udvariassági formulaként, vagy igazi érdeklődés gyanánt azt kérdik az emberek egymástól: „Hogy vagy? Gyerekek?” Hétes telepen ezt nem kell egymástól megkérdezniük a szomszédoknak, hisz a lakások egymással szemben, egymás mellett nyílnak, közösek a falak, azt is tudják egymásról a szomszédok, amit eredetileg hallani sem akartak. A gyerekeket pedig – miután kisütött a nap és kinn melegebb van, mint benn a nyirkos lakásokban – hát mindenki láthatja, hallhatja eleget. Reggel lógó orral bandukolnak az iskolába, délben, délután már annál vidámabban csivitelve térnek haza, s néhány perc múlva a fiúk már kint rúgják a focilabdát az úton, a lányok pedig napoznak, zsinatolnak a kellemes tavaszi napsütésben. Itt tehát más a kérdés, mégpedig az, hogy: „ Te ’micsinász’ idén? Milyen ’pogramba’ kerültél be?”
Mert bizony lassan alig marad munkaképes ember a telepen, aki ne kapna feladatot. Február elejével 14 fő kezdett el dolgozni egy közfoglalkoztató cégnél, energianövény telepek gondozását végzik. Nehéz munka, sokat kell gyalogolni is a munkaterületekre, de hát a kenyér, az kenyér… Újabb 12 fő munkakezdése a napokban megtörténik. Ők a TKKI szervezésében saját lakásaikat fogják kalákában felújítani. Az érintett lakásokban villanyvezetékek, kapcsolók, konnektorok kerülnek és persze villanyóra. Meg festés, mázolás… Két ember a telepőri feladatokat fogja ellátni, egy asszony pedig „közösségi koordinátorként” fog segédkezni az Anyaközpont működésében.
Legutolsó számításaink szerint a kétszáz felnőtt emberből hetvenen munkaképesek (nem tudnak munkát vállalni az idősek, a korlátozottan munkaképesek és a több gyermeket gondozó anyukák, kismamák). A hetven emberből a fent említett területeken összesen 29 ember foglalkoztatását sikerült megoldani. Ha még hozzávesszük azokat, akik időről-időre a helyi városüzemeltetési cégnél keresik meg a kenyerüket, vagy mint évtizedes szokás a gyárak bezárása óta, mezőgazdasági idénymunkákra járnak, akkor elmondhatjuk, hogy a mai napon a telep fele dolgozik! Lassan jobb az arány, mint Ózd városában… és persze az sem mellékes, hogy újabb lakásokba kerül kártyás villanyóra, hogy 12 lakás – ha nem is újul meg teljesen –de élhetőbbé válik.
A nagy szervezkedés közben pedig a februári mardosó hideget felváltotta a hóolvasztó, tavaszhozó napsugár, ami elvitte a havat a telepről, de hagyott helyette dagasztani való sártengert, meg persze újra látható vált, hogy bizony nagyon ideje lenne már egy alapos teleptakarításnak. Örömmel töltött el, hogy több helyi fiatal jelentkezett egy kis „szemétszedésre” és többen érdeklődtek, hogy lesz-e idén is kiskertprogram. Ilyenkor úgy érzem, egy lépéssel megint közelebb kerültünk a nagy álomhoz, hogy Hétes felcserélje kétes hírnevét egy vonzóbbra.
„Néha csak az segít minket át a nehéz dolgokon, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmaink.” (Arthur Golden)
Mészáros Éva
Ózd, 2012. március 05.
