Ózd-Hétes, 2012. június 15-16.
Többen is figyelmeztettek, hogy készüljek fel a látványra, ami a legutóbbi alkalommal fáradságos munkával kialakított ruharaktárban fog fogadni. És tényleg: amit órákon át zsákoltunk, dobozoltunk és pakoltunk, azt ismeretlen erők tették földdel egyenlővé: zsákok kitépve, dobozok leborogatva, ruhák egymásra hányva. A ruhák alatt-között megbújó üres üdítősdobozok és egyéb partikellékek valami önfeledt, duhaj mulatozást sejtettek. Az Isten sajátosan tréfál: íme a törlesztés azokért a házibulikért, ahol a házigazdák és t. családjuk ruháiban és szerszámaival szaladgáltunk kertről szobára.
Ettől persze még ingerült az ember, de aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, és megtanulni, hogy ez olyan munka, ahol nem csak megcsinálsz valamit, hanem úgy csinálod, hogy az úgy is maradjon. Úgyhogy estére már újra a helyén volt minden, - a raktárra már korábban lakat került, szóval ez itt egy ismert bölcsesség - az Ai Weiwei művészetét megsemmisítő mennyiségű, padlót borító szotyolahéjat is eltüntettük, a padlón felhalmozott télikabátok pedig szekrényekbe kerültek.
Tiszta udvar. Most következik a rendes ház.
Mindezt úgy, hogy a Hétesen péntek délután a fejlesztőcsoport tartott egy foglalkozást, aztán pedig mindannyian részt vettünk egy előszülinapi bulin, ami azért ezen a tájon nem kispálya, sem az alkohol, sem a tánc, sem az áradó érzelmek tekintetében. Pláne, hogy a Hétesen eközben két másik helyen tartottak ballagási bulit, amitől az egész telep olyan volt, mintha a Sziget minden színpadán cigány mulatós menne.
Viszont az önkéntes-evolúció újabb lépéseként este tízkor fegyelmezetten hagytuk ott a telepi ünneplőket (és az összes megvásárolt italt), hogy 11-kor még szotyihéj-vakarászással és fölösleges adományruhák halmozásával folytatódjon az afterpartizás.
Szóval minden előzetes félelem dacára és ellenére mindenki megtalálta a helyét és a feladatát, és úgy viselkedtünk, mint ahogy egy csoportnak kell. Ez szombat reggel tovább tetéződött azzal, hogy reggeli után megbeszélést tartottunk, ahol elosztottuk a feladatokat, délután pedig, miután végeztünk, újabb megbeszélést tartottunk, ahol mindenki elmondta, hogy mit végzett, mire lenne szüksége, és mi mindent javasol a továbbiakban.
A köztes időben a fejlesztők újabb foglalkozásokat tartottak a Hétesen, miközben a facility management kiscsopi folytatta a ház körüli heroikus (ha látnád, értenéd) rendrakást. Hétesi önkéntesekkel - Kopival, Zsoltikával, Pötyivel és Cucussal - és frissen vásárolt lapátokkal eltüntettük a maradék szemetet a hátsó udvarból. A srácok olyan lelkesek voltak, hogy még fuvarost is kerestek, és még az sem szegte kedvüket, hogy az elsőként ajánlott szállítóról közben kiderült, hogy börtönben ül. Az egyre csak halmozódó szemetet viszont mégsem sikerült elszállítani.
Van helye a lapátodnak.
A legbelső raktárszobából szerszámos kamrát alakítottunk ki. Így végre mostantól - remélhetőleg - egy helyen lesz az összes erre-arra kallódó szerszám, partvisfejek és velük nem kompatibilis rudak, mosdótálak és gumiabroncsok. Dobozba kerültek az udvaron széthajigált játékok is, talán egy részük még a következő alkalommal is abban lesz. Vagy talán még a doboz meglesz. Felmértük azt is, hogy kinek milyen igényei lennének a házzal kapcsolatban, hova rakná a cuccát, pláne úgy, hogy ott is találja következő alkalommal.
A legfontosabb eredmény nem is az elvégzett munka, hanem az, hogy fegyelmezetten és hatékonyan tudunk dolgozni, ha akarunk, és az is körvonalazódik, hogyan képzeljük el az alkotóház használatát. Sőt, még ennél merészebb ötleteink is vannak, de erről majd máskor.
Ha egyszer nyitnánk egy kávézót
