cseppgyerek

- Téged hogy hívnak?

- Szabó Zselyke vagyok.

- Mit csináltok itt a színházzal?

- Én csináltam a koreográfiát a Nem adom fel című számhoz, és a mi cseppgyerekeink fogják előadni.

- Mi is cseppgyerekek vagyunk. Ez a blogunk címe.

- Tényleg? Mi azért neveztük így el a színtársulatunkat, mert egész kicsi gyerekektől kezdve 21 éves korukig tanulhatnak nálunk a gyerekek.

- Miért jöttetek ide?

- Mert tetszett nekünk, hogy itt a sérült emberek egyszerre léphetnek színpadra az épekkel.

- Hol szoktatok fellépni?

- Rengeteg sok fellépésünk volt már. Nyári fesztiválokon, idősek otthonában, iskolákban, óvodákban például.

- Ózdon voltatok már?

- Még nem.

- Hányan vagytok?

- Itt most 21-en, a Tanodában 20-an tanulnak.

- Szereted ezt csinálni?

- Igen, nagyon szeretem.

Szöveg: Anasztázia, Dzseni, Fatima, Hamis, Ben 12 éves

Fotó: Zoli

- Mit énekel ma?

- A Soha nem adom fel című dalt fogom énekelni Tóth Verával és a Kalyi Jag együttessel.

- Miért jött el erre a koncertre?

- Szeretem az ilyen társadalmi összefogásokat. Itt most a fogyatékosok segítenek az „egészségeseknek”, a hátrányos helyzetűeknek. Én bármikor szívesen kapcsolódok ilyen eseményekhez.

- Honnan jött?

- Budapestről.

- Énekelt már Ózdon?

- Ott még nem, de szeretnék egyszer elmenni oda. Gyertek, elkísérlek titeket a színpadhoz, most folynak a próbák, nézzétek meg!

Szöveg: Lajos, Berna 10 éves, Zoli, Roxi 9 éves

Fotó: Csipkerózsika, 11 éves

-    Ti romák vagytok?

-    Igen, István, az apuka kivételével romák vagyunk. Ez egy családi zenekar, apuka, anyuka és a két gyerek, a kicsi István és Nikolett.

-    Téged hogy hívnak?

-    Icának.

-    Milyen zenét játszottok?

-    Mindenféle cigányzenét.

-    Te énekelsz?

-    Igen, énekelek és táncolok.

-    És te, István?

-    Én gitározok, 16 éve.

-    Honnan jöttetek?

-    Itt lakunk Budapesten.

-    Miért jöttetek erre a koncertre?

-    Azért, mert szeretnénk segíteni a cigánygyerekeknek. Most eléneklünk nektek két számot, az Itt vagyok címűt, és a Dulmutere Gilát, táncoljatok velünk!

Szöveg: Csipkerózsika 11 éves, Dzseni, Hanna Montana 12 éves, Fatima

Kép: Hamis

A hétesi modellprogram gyerekei közül 11 gyereket szombaton felhoztunk Budapestre. Vasárnap részt vettek a Jobb velünk a világ nevű rendezvényen, és interjút készítettek a fellépőkkel. A következő posztokban ezeket olvashatják.

Ma délelőtt először elmentünk a játszótérre és csúszdáztunk. Utána elmentünk az Állatkertbe, láttunk zsiráfot, elefántot, egyszarvút, mosómedvét, majmot és oroszlánt. Voltunk ott mozizni is. A filmben volt egy csikóhal, egy gömbhal és egy csiga. Elúsztak a múltba, és találkoztak egy nagy ősbálnával, meg vízidinókkal. Szemüvegben néztük a (3D) filmet, hogy élőnek lássuk. Amikor a bálna jött felém, meg a krokodil, attól féltem csak, a többi tetszett.

Kép és szöveg: Csipkerózsika, 11 éves

Kedves Dzseni,

Remélem olvasod még ezt a levelet!! Én nagyon jól vagyok. Egy pici 6 hónapos kislányra vigyázok a nap legnagyobb részében. Nagyon aranyos, sokat mosolyog és keveset sírdogál.

Én is sokat játszom vele :) És az én anyukám is vár haza, de mondtam neki, hogy majd Karácsonykor megyek csak haza. Akkor veletek is fogunk találkozni, mert megyek hozzátok mindenképp!!! Nagyon hiányoztok ti is, mindenki. Sajnálom, hogy most nem lehetek ott és nagyon boldog vagyok, hogy írtál levelet, mert így kicsit könnyebb nekem! Ma reggel pont Hétes gondolatára ébredtem, és erre pont a te leveledet olvastam. Nagyon szép reggel!

Hú, az állatkert nagyon jó, évek óta el szeretnék menni, mert nagyon régen voltam, még gyerekkoromban. És a Sportarénában sem voltam még. Majd írd meg, milyen volt és mit láttatok!

Puszillak és ölellek Dzseni és Ramóna, Berna, Roxi, Lajos, Zoli, Rafael, Anasztázia, Joli, Kristóf és Balázska titeket is!

Sára

Kedves Sára!

Szia, hogy vagy? Jól vagy? Mit csinálsz? Én most játszok. Kriszta néninél vagyok. Megyünk az állatkertbe, este megyünk haza.
Eszek meg mosakodok. Anyukám már vár haza. Én szívesen itt maradnék.
Tegnap ettünk kirántotthúst szalmakrumplival, egy-egy kólát, egy süteményt. Felmentünk megnézni a zenészeket. Hegedültek, gitár volt a másik. Ramóna itt van mellettünk. Fatima játszik. Most rajzol. Gitározik, most tette le. Kristóf is itt van, játszik Rebekával. És a csepp fiúval is, Balázskával.

Berna, Roxi, Lajos, Zoli, Rafael, Anasztázia, Joli, Kristóf, Ramóna, és én Dzseni jöttünk. Délután megyünk a Sportarénába a Jobb velünk a világra.

szia, sokat gondolok rád:

Dzseni

(és Ramóna)

Tegnap délután kilencen jöttünk a buszon Hétesből Budapestre. Az úton nem volt senkinek nem volt semmi baja, nem lettünk rosszul a buszon, jól éreztük magunkat. Amikor megérkeztünk, elmentünk a Centrálba, és ott vacsoráztunk. Én pulykát ettem sajttal, finom volt. Utána ittam Fantát, meg frissen facsart narancslevet. Szétosztottuk a gyerekeket, hogy ki kinél alszik, én a Bódis Krisztánál aludtam.

Szöveg: Ben, 12 éves

Kedves Szili, Ramóna, Ricsi, Erzsi és Patrik!

Most már legalább ötvenszer végignéztem a képeiteket és látom, hogy én már túlságosan megtanultam fényképezni. Nagy volt a lelkesedés, amit a fényképezőgépek körül láttam, a komoly munka köntöse alatt. Van mit mondanotok és ez már épp elég ahhoz, hogy képekkel, videókkal, cikkekkel üzenjetek azoknak, akik fogékonyak üzeneteikre!

Nem szaporítanám a szavakat, ez csak félig személyes levél.

Klucsev

kézbesítve: '09.10.13.

Sziasztok,

Thüringer Barbara vagyok, újságírást tanítottam néhányatoknak a hétesi táborban. Egy hasonló internetes újságnak dolgozom, mint amilyet veletek együtt készítettünk.

Szeptember elejéig 30 ezer ember olvasta el a hetes09.blog.hu-n a cikkeiteket, nézte meg a fotóitokat és a videóitokat, és erre Kriszta, Mari, és én is nagyon büszkék vagyunk. De a legbüszkébbek ti lehettek, mert ez az újság igazán profi lett! Aki csak látta ezt a blogot, el volt ájulva, hogy milyen tehetségesek és ügyesek vagytok.

Emlékszem rá, hogy hogyan születtek ezek az írások, a gondolkodó arcotokra, az erőfeszítésre, hogy a hatalmas zsivaj közepette hogyan próbáltatok meg koncentrálni. És főleg arra, hogy mennyire örültetek a végeredménynek, amikor elkészült egy-egy cikk. Azóta is imádom minden egyes sorát ennek a blognak.

Iván, a te első napi teljesítményed győzött meg arról, hogy tényleg érdemes újságot csinálni veletek. Úgy írtál a napkollektorról tényfeltáró cikket, hogy fejben raktad össze az egész szöveget. Ez hatalmas teljesítmény volt, azóta sem kapok levegőt, ha erre gondolok.