Papp Sára Eszter vagyok, ötödéves szociológushallgató, főállásban mosoly annak, aki szembe jön. Idén nyáron voltam először Hétesben, ahol Gergővel az ovis csoport Sári nénije voltam, hiába igyekeztem simán Sári lenni.
Évek óta volt egy álmom, hogy szegény, hátrányos helyzetű, elsősorban cigánygyerekekkel foglalkozzak. Hétesben a hétesi gyerekeken kívül a csapattal is találkoztam, olyan emberekkel, akikkel boldogan működök együtt, csapattársak és szerintem kicsit már barátok is lettünk.
Bódis Kriszta kérdezte tőlünk, az önkéntesektől egyszer, hogy mit adtunk mi a hétesi gyerekeknek, mert amit mi kaptunk, azt mindenkinek egyértelmű, szeretetet, öleléseket, mosolyt, igyekezetet és bizalmat. Én remélem, hogy ugyanezt adtam nekik.
kézbesítve: '09.10.13.
