Az út közben kifogyó benzintankok, föld alól felemelkedő szennyvíztartályok, repülő balták, óriáskutyákkal őrzött használhatatlan nyomtatók és egyéb váratlan események ellenére, vagy inkább ezekkel együtt abszolváltuk az elmúlt hétvégét Ózdon az alkotóházban és a Hétesen.
Csütörtökön Orosz István atya felszentelte a fürdőházat, és ha már a tartályok feljöttek a föld alól, akkor azokat is. Egyes gyerekek egész sokat tudnak a Bibliából, és még az sem veszi el a vallásos buzgalmukat, hogy István atya időnként erőteljesen megpöcköli őket.
A médiacsoport feladata az volt, hogy a fürdőház-szentelésről készített képek mellé még a telepen fotózzanak, amikből a végén a Thermopülai-szorost védő spártaiak sírversére (Itt nyugszunk vándor, stb.) kellett zenés slideshow-t komponálniuk. Sajnos a telepen a fotózásnál a csoportból csak pár gyerek volt aktív (Károly, Lénártka, Miki), őket is kellett instruálni bőven, de velük meg lehetett csinálni a képeket. Az alkotóházban a szerkesztésnél viszont már aktívabbak voltak, csak sajnos a végén nem tudtunk végignézni az összes elkészült művet. Utána viszont a gyerekek maguktól álltak neki egy rövid, ott helyben kitalált jelenetet leforgatni a mosdó-konyha-zuhanyzó egységben, Kristóf instruálásával.
Pénteken elültettük a virágokat a remek nevű Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat épülete előtt. A gyerekek nagy részét a Hétesről kísértük le, és a virágültetésért cserébe nem kellett iskolába menniük. Ennek ellenére Pali és még páran elkezdték a keménykedős puffogást, hogy ők aztán nem jönnek virágot ültetni (mindezt persze aközben adták elő, hogy jöttek velünk), aztán mikor ott voltunk, akkor persze mindenki lelkesen ásott, kapált, vagy filmezte, ahogy a többiek csinálják.
Délután a srácok voltak focizni, amihez megkapták a Miskolcról beszerzett 4 db új labdát, amihez hónapnyi adminisztrálás árán sikerült hozzájutni.
Szombaton rendben jöttek a csoportok le az Alkotóházba. A logisztikát némiképp megbonyolította, hogy a furgonból az Akácos út közepén fogyott ki a nafta. Szerencse, hogy Laci segített a legközelebbi kútról hozni, illetve én saját zsebből belenyomtam még öt litert, de egy komolyabb tankolás ráfér, hasonló helyzetek elkerülése érdekében.
Szombaton délután eljöttem, és úgy tervezem, hogy június elején megyek vissza legközelebb. Szeretném az Alkotóház hátsó kertjét kitakarítani, lehetőleg gyerekekkel, más önkéntesekkel együtt, de akár egyedül is.
(Kiss Ádám)
