cseppgyerek

- Szeretsz itt Hétesben lakni?
- Szeretek.
- Mit szeretsz a Hétesben?
- Azt, hogy a Kriszta minden évben programokat rendez nyáron. És én itt nevelkedtem fel.
- Mi az amit Hétesben nem szeretsz?
- Azt, hogy néha-néha szemetes és romos.
- Mi leszel ha nagy leszel?
- Szakács-cukrász szeretnék lenni. Most végeztem el a nyolc osztályt, és itt Ózdon az Árpád vezér iskolában fogom tanulni.
- Szíved szerint elköltöznél Hétesből?
- Nem, nekem itt jó.
- Mit csinálnál, ha megnyernéd az ötös lottót?
- Én? Vennék egy nagy házat és egy autót.

Tesco-pénztárosnak, szobafestő-mázolónak lenni volna jó. Fotó: Tomika (A képre kattintva galéria nyílik)

Zoli (15)
- Szeretsz itt élni?
- Igen, szeretek.
- Miért?
- Sok a span, és már nehéz lenne itt hagyni a Hétest.
- Mit nem szeretsz benne?
- Ha a hétesiek verekednek egymással. Meg, hogy felgyújtják a rétet.
- Hova jársz iskolába?
- A II. János Pál Katolikus Általános Iskolába.
- Jó tanuló vagy?
- Jól, csak nem minden tantárgyat tudok.
- Miből vagy jó?
- Rajzból, tesiből, informatika, technika, matek, töri.
- Szereted a törit?
- Igen. Az őskor a kedvencem. Az ősállatok, meg a majmok felegyenesedése.
- Mi szeretnél lenni?
- Szobafestő-mázoló. Jól tudok rajzolni. Egyszer lefestettük a Hétest a Krisztának.
- Itt szeretnél élni?
- Itt szeretnék maradni.
- Mi lenne, ha megnyernéd az ötös lottót?
- Felét rákölteném a Hétesre.
- Mit költenél a Hétesre?
- A házak felújítására.

Krisztián (15)
- Ha nagy leszel, hol fogsz lakni?
- Nem Pesten, az biztos. De az sem biztos, hogy Magyarországon. Lehet, hogy Angliában. Nagyon tudok angolul.
- Szeretsz Hétesben lakni?
- Igen, többnyire.
- Van, amikor nem?
- Hát ja.
- Mit nem szeretsz Hétesben?
- Nekem minden tetszik, kivéve egy pár ember, aki azt csinálja, amit nem kéne. Például lopás, drogozás, alkoholizálás, szemetelés és szipózás.
- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Boltos eladó.
- Hol akarsz dolgozni?
- Ózd, Tesco.
- Mi az álmod?
- Festőművész akartam lenni. De nem vettek fel a festő-mázoló-tapétázó szakra. Csak a kereskedelem-marketingre.
- Mi lenne ha megnyernéd a lottó ötöst?
- Nem kéne munkahely.
- Mire költenéd?
- Még magam sem tudom.

Dávid szerint nagyon ügyesek voltak, és tetszett neki a produkciójuk, szívesen nézte őket. Dórinak is nagyon tetszett: „örültem, hogy kicsik is táncoltak, és sokat fejlődtek, látszott, hogy sokat próbáltak”. Áginak eléggé tetszett. „Örülök neki, hogy Hétes és Velence jól kijönnek egymással” - mondta.

A hastáncosok után két önkéntes, Juci és Fanni lépett fel. Juci olyat énekelt, amit elsőnek nem értettek, de akkor is tapsoltak. Utána magyarul is énekelt. Aztán olyat énekelt, amit a hétesiek is ismertek, és sokan énekelték vele. Jól énekelt Fanni is, és tetszett a telepnek. Mikor a Juci mondta, hogy énekel még egyet, akkor nagyon kíváncsian nézték.

Mikor elkezdte énekelni, akkor a mikrofon kábelét kihúzta valaki, és majdnem elvesztette a fonalat. Mikor Fanni énekelt, énekelt vele a fél Hétes. Juci attól sem jött zavarba, mikor valaki kihúzta véletlenül a kábelt.

A cigány emberek ajándékot szerveztek az ünnepnapon Krisztának, hálából. Olyan dolgokat készítettek és énekeltek, ami nagyon tetszett mindenkinek. A Váradi Roma Cafétól is énekelt az énekes, aki Váradi Gyuszi és Robi öccse.

Volt főzőverseny is, amin összesen négy csapat volt, a csapatokban 2-3 ember és babgulyást főztek. Álltólag az egyes számú csapaté sikerült a legjobban, például ízben, színben, kóstolásban is.

Kép és szöveg: Pongó Zoltán, Pongó Ádám, Pongó Krisztián, Seres Ákos

Együttműködések sikereit ünnepeltük július 30-án Ózdon...

Bár illik mindig szépen mosolyogni, pozitív hozzáállást tanúsítani, a hogylétünk felől érdeklődőknek kedvesen azt válaszolni, hogy „köszönöm, remekül vagyok”, a munkánk felől kérdezősködőknek pedig nagy sóhajjal előadni, hogy „sok a munkám, de kreatív és eredményes, nagyon szeretem végezni”.

Ózd-Hétes, 2012. június 15-16. 

Többen is figyelmeztettek, hogy készüljek fel a látványra, ami a legutóbbi alkalommal fáradságos munkával kialakított ruharaktárban fog fogadni. És tényleg: amit órákon át zsákoltunk, dobozoltunk és pakoltunk, azt ismeretlen erők tették földdel egyenlővé: zsákok kitépve, dobozok leborogatva, ruhák egymásra hányva. A ruhák alatt-között megbújó üres üdítősdobozok és egyéb partikellékek valami önfeledt, duhaj mulatozást sejtettek. Az Isten sajátosan tréfál: íme a törlesztés azokért a házibulikért, ahol a házigazdák és t. családjuk ruháiban és szerszámaival szaladgáltunk kertről szobára.

Ettől persze még ingerült az ember, de aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, és megtanulni, hogy ez olyan munka, ahol nem csak megcsinálsz valamit, hanem úgy csinálod, hogy az úgy is maradjon. Úgyhogy estére már újra a helyén volt minden, - a raktárra már korábban lakat került, szóval ez itt egy ismert bölcsesség - az Ai Weiwei művészetét megsemmisítő mennyiségű, padlót borító szotyolahéjat is eltüntettük, a padlón felhalmozott télikabátok pedig szekrényekbe kerültek.

"A Litera csapata augusztus 24-én az ózdi Hétes telepen, a Bódis Kriszta által szervezett alkotótáborban járt. Volt írók-gyerekek közötti focibajnokság, közös főzés, éneklés és felolvasás, versek, mesék és rögtönzött színházi előadás. Az ott töltött napunkról nézzék meg Valuska Gábor videóját."
(A Litera Hétesen)

... avagy most már csakazértis! Eddig megírt, optimista hangvételű blogbejegyzéseim tartalma az elmúlt napok kavalkádjában szinte semmibe veszett.