Hétfő délre mi is megérkeztünk Ózdra. Két teherautónyi adományt vittünk, és Dávid (Sára barátja) a csapat második felét hozta: Sárát, Évát, E. Krisztát és engem (Bódis Kriszta).
A vismajor miatt (életveszélyes utak) a december 20-ára hirdetett nagy ünnepség december 21-ére halasztott folytatására barb és Mari, Kata, Pali, Virág Eszter, Zsófi, Gergő már nem tudtak hozzánk csatlakozni, de a második felolvonás is nagyon jól sikerült.
Először Gyuricska István imatermébe mentünk, hogy elvigyük a karácsonyfát a Hétesbe, hogy azok is láthassák, akik vasárnap nem, hiszen az ünnepségre a többség nem tudott eljönni.
Már nagyon vártak minket a telepen. A középső közben állítottuk fel a fát újra, gyerekekkel és felnőttekkel, és vidám hangulatban díszítettünk a minusz húsz fok ellenére. A Boga, Moga és Barátaik zenekar tagjai mesélték, milyen jól sikerült az előadás, és hogy sajnálták, hogy nem lehettünk ott a nagy hó miatt. Mi is nagyon sajnáltuk, de öröm volt látni a csillogó szemeket, és az előörs nagyon jól tette, hogy december 20-án megtartotta az ünnepség imatermi részét. Mondtuk a gyerekeknek, hogy lesz még alkalmuk előadni a műsorukat január 24-én Budapesten is, a Gödörben lévő bemutatón, ettől nagyon boldogok lettek.
Miközben díszítettük a fát a hozott alapanyagokból kreáltunk pásztor, angyal és egyéb jelmezeket. A személykocsiból büfét csináltunk, üdítővel (amibe nem kellett jégkocka), édességgel, házi süteménnyel, rágcsálni valókkal. Mindenki meghatóan türelmes volt, semmi tülekedés. Mosolyogva kínálgatták egymást kicsik és nagyok. E. Kriszta a médiacsoport módszeréhez híven biztatta a gyerekeket az események megörökítésére. A hidegben kicsit reszketős képek születtek, de szépek.
A hétesiekkel beszélgettünk a tábor óta elmúlt négy hónapról, a közös tervekről. Az elmúlt hónapokban öt alkalommal tartottunk női csoportot, amit nagyon szeretnének az asszonyok folytatni, és alakul a kerámia-kézműves csoport, valamint a médiacsoport jövőbeli munkája is.
A telepi szabadtéri ünnepség után a teherautókhoz mentünk, ahol mindenki nyugodtan várta, hogy megkapja a zsákokba rendezett, névre szóló adományokat. Viccelődtünk, beszélgettünk, és boldog karácsonyt kívántunk, egyszóval örültünk egymásnak.
A kocsiról több, mint 200 zsákot osztottunk az összeírásaink alapján. Nagy segítségünkre voltak a teherautót vezető két Laci mellett a hétesi fiúk, Harkály József, Forgács Krisztián (Cuki), Pongó Iván, és a nők, Horváth Emese (Mesi), Lónyi Kati meg a többiek. Annyira jó volt az egész, hogy az addig lefagyni akaró lábam és kezem teljesen átmelegedett, és ugyanilyen átmelegedésről számoltak be a többiek is.
Mindenkinek jutott bőven, és voltak névre szóló meglepetések is, ami igazán nagy dolog, tekintve, hogy jelenlegi adataink szerint 65 családdal ünnepeltünk, és a telepen 250 gyerek van. Négy órán át tartott a telepi ünneplés, aztán kicsit felolvadtunk Mesinél, végül ellátogattunk néhány családhoz, Barnáékhoz és Kristófékhoz is. Mindenki hívott persze egy kávéra, de indulnunk kellett, mert cudar időt jósolt a meteo, és az utak, ahogy tapasztaltuk odafelé, még alig voltak járhatóak.
A tavalyi is szép karácsony volt, de ez a mostani, bővülve veletek, az új önkéntes csapattal, igazán nagyszerűen sikerült. Mindennek ellenére sajnos újra és újra szembesülünk a nehézségekkel, és nem szűnünk meg az együttérzés mellett jó megoldásokon és az együttműködés formáin törni a fejünket.
Most pedig köszönet következik:
Amikor az idei nyári tábort követően velem maradtatok és kijelentettétek, hogy továbbra is szeretnétek tenni azért, hogy a legkilátástalanabb helyzetben élőkön segítsünk, még nem sejtettem, milyen nagyszerű és elszánt csapattá fogunk fejlődni.
Készülök egy féléves összefoglalóval, de most az időben visszafelé, szeretném megköszönni a karácsonyi aktivitást, Éva és Imre (plusz Nono) önfeláldozó munkálkodását. A lakásuk hónapokig az adományok gyűjtésének és válogatásának vidám csatatere volt, ahogy többünkké is, de idén ők vitték el a pálmát, szerényen és kedvesen, ahogy mindig is szokták. A válogatásban legaktívabb társainkat Krisztát, Zsófit, Gergőt, Barbot és Marit is köszönet illeti, hogy felvállaltátok a lehető legigazságosabb és legmacerásabb válogatási koncepció megvalósítását. A gyűjtők és beszállítók is kietettek magukért, Feuer Yvette, Solti Gyöngyi (Dunaújvárosból!) Gryllus Samu (akiktől elhoztuk véletlenül a gyerek babakocsiját, biciglijét, amit én nagy lelekesen bepakoltam volna, ahogy Éva cipőjét be is zsákoltam örökre). Sára, Péter, Dávid, István, mindig ott voltak, amikor szükség volt valamire, szervezni, hirdetni, dolgozni. Köszönet Katának, Palinak és Virág Eszternek a Boga Mogáért, és azért, hogy megtartották az ünnepséget a lehetetlen időjárás és a mi elakadásunk ellenére is. A Naplopóból Lacinak is hála, pakolásért, vezetésért és hogy szó nélkül készenállt segíteni. Juhász Lacinak és az öcsémnek köszönet a furgonért, pakolásért, mentésért és részvételért.
Éva Suzukija külön glóriát érdemel, és persze a kiváló sofőrje is (Éva), aki minden nehézségen át, önmagát leküzdve is készen állt a harcra, bevenni utakat, városokat.
Köszönöm, Boldog Karácsonyt és Új Évet kívánok,
Bódis Kriszta
A képeket készítették: Királylány 10 éves, Istvánka, Szili 11 éves, Csipike, Erzsi és Roxi 10 éves.
